Kelet-ázsiai eredetű, tág tűrőképességű faj, az utódok anyjuk klónjai. Táplálkozását tekintve mindenevő. Leggyakrabban halastavakban, horgásztavakban fordul elő, ahol gyakran eleszi a „tenyésztett halak” elől a táplálékot.

Lassú folyású vizek mentén élő bokor. Elviseli a lápok oxigénben szegény talaját, jól bírja a vízhiányos és a vízben gazdag környezetet is. Kiváló búvóhelyként szolgál a lápi vadaknak, számos madárfaj fészkel rajta.

A fekete nadálytő, népies nevén a forrasztófű, a nedves helyeket kedveli, réteken, vizes gödrökben fordul gyakran elő. A csonttörések és izomsérülések gyógyítója, külsőleg kenőcsök formájában használják.

Észak-Amerikából származó faj. Eleinte akváriumi halként tekintettek rá, ám mivel húsa szálkátlan és jóízű, hamar fogyasztani kezdték. Tág tűrőképességű, mindenevő, az őshonos fajok elől gyakran eleszi a táplálékot.

A zöld juhar származási helye Észak-Amerika. Ellenálló, szárazságtűrő, jól tűri a vízborítást is. Az ártéri részeken kiszorítja az őshonos növényeket. Átalakító szerepe miatt az egyik legveszélyesebb inváziós növény.

Nevét a legismertebb elterjedési helyéről, az Amur folyóról (Oroszország) kapta. Kedveli a vízinövénnyel dúsan benőtt területeket. Legnagyobb ökológiai károkozása a fokozottan védett lápi póc faj kiszorítása élőhelyeiről.

A hegyi patakokat leszámítva minden hínárborítású és nyílt vízfelületekkel egyaránt rendelkező vízben megtalálható, az újonnan kialakított tavak, csatornák benépesítésében fontos szerepet játszó ragadozó. Érzékeny szemeivel kiválóan lát, a vízben, a hínár között megbújva vár áldozatára. Tápláléka vegyes, szinte mindent megeszik, ami a vízben él és mozog, kedvencei a kisebb halak.

A fekete bodza magasra növő, terebélyes fa vagy cserje. Régebben a növény minden részét felhasználták. Ágaiból furulyát és ásónyelet készítettek, de a halászok hálóvarró tűjének alapanyagaként is szolgált. Főzetét a népi gyógyászatban és festőanyagként is alkalmazták.

Észak-amerikai eredetű hal, tetszetős megjelenése miatt díszhalként került Európába. A táplálékszerzés során kiemelkedően agresszívan viselkedik, elijesztve más fajokat a számukra elérhető táplálékforrásuktól.

Az Észak-Amerikából származó faj dísznövényként került Európába.  Akár 2 méterre is megnő, és nagy területeket képes teljesen elborítani. Gyógynövényként használatos, gyulladáscsökkentő, görcsoldó és antibakteriális hatása van.

A kecskebéka egy rendkívül elterjedt kétéltű, hasa általában szürkés, háta gyakran zöld alapon fekete foltos, bőre kevéssé rücskös. Hangja gyakran megtöri a vízparti csendet, ízeltlábúakkal és repülő rovarokkal táplálkozik.

Tavirózsának is hívják, kedvelt dísznövény. Állóvizekben és lassan folyó csatornákban Magyarországon mindenhol előfordul. 40‒200 centiméter vízmélységig képes gyökerezni, üreges szára és nagy levelei a víz felszínén lebegve árnyékolják és hűtik a tó vizét.

A vágó csík iszapos aljzatú tavak és folyóvizek lakója. Nevét a szeme alatti bőrredőben rejlő, kinyújtható, villás tüskéről kapta. A nap nagy részét a homokba ásva vagy kövek alatt tölti. Apró, fenéklakó élőlényekkel táplálkozik.

Őshazája Észak-Amerika, ahol hosszúfüvű prériken honos. Virágzata sátorszerű, ha a növény zöld részeit megdörzsöljük, kellemes, édeskés illatot áraszt. Tömeges előfordulása csökkenti az aljnövényzet gazdagságát.

A közönséges selyemfű, más néven selyemkóró hazája Észak-Amerika. Kiváló mézelő növény, de a gyepes területek elfoglalásával jelentős gazdasági és természeti károkat képes okozni. Levele mérgező, komoly veszélyt jelent a juhokra, lovakra.

A vízisikló az egyik legváltozatosabb megjelenésű kígyófajunk. Könnyű felismerni színes nyakszirtfoltjáról, amely a piszkosfehértől a citromsárgán át a narancsvörösig változhat. Nádasok, kiszáradó rétek, ártéri növénytársulások lakója.